5. Semmi jó

Ebben a részben van több bepillantás Harold szemszögére. 

 

Amilyen gyorsan csak tudtam, besiettem a központba. Csak attól féltem hogy, hogyan fogom beadagolni ezt a kialakult helyzetet.. Vissza tértek a hibridek. Pedig már lassan 20 éve nem volt gond velük. Félő hogy készülhetünk a bizonyos háborúra.

 

-Hé Kai tudod merre van Zach? - túrtam hajamba nagy idegességembe. - Örülnék ha mindenkit a nagyterembe invitálnál, nagy bejelentésre kell számítani, előtte beszélnem kell sürgősen Zachel.    

 

- Nem rég ért ő is vissza, de azt hiszem az irodájában.

 

Amint megtudtam hol van már siettem is hozzá.

-Nem tudom hogy lehetséges de Zach visszatértek ’’ők”- törtem be hirtelen a csukott ajtón.

 Zach teljesen zavartan rám nézett, mivel nem tudta hova tenni. Sejteni sejthette hogy egyszer egy nap vissza térnek, csak az volt kérdéses hogy épp melyik pillanatban,órában, évben, évszázadban…

Hogy vajon lelkileg hogy érhette a hír? Ahhoz az eseményhez  tudnám kötni , mint amikor egy vulkán épp kitörni készül. igen valóban olyan volt.. csak épp nem kitörni készül, hanem már rég kitört. Zach arcáról nagyon sok érzelmet le lehet épp olvasni. Talán amit a pillanatok leforgása alatt le olvastam  az a meglepettség, harag, szomorú és egyben reményvesztettség ebben a sorrendben.

Nem is vártam másféle reakciót tőle. Én hogy nagyon őszinte legyek. Akkor sejtettem már ezt az egész dolgot amikor felbukkant a lány.

A Lány a kulcs. Valamit tennem kell. Hogy kezdjem el? Én mégis mit tehetnék?

-Mit tegyek Zach? .- Zach nem válaszolt. Csak nézett elmélkedve maga elé, zavartan.

-Már semmit nem tudsz tenni.. ha vissza tértek az azt jelenti, hogy már vesztésre állunk pedig még fel se állt az ellenfél.. – hasonlattal elárulta helyzetünket.

-Menj hívj mindegyik félből egyet.. És kérlek ez alól ne legyen kivétel a lány is.. – már épp távoztam volna de meglepett amit kért tőlem.

-Zack ez lehetetlen, átgondoltad egyáltalán hogy mégis hogyan avassuk meg. A tudása egyenlő aaa hogy is szokták mondani… ja igen a béka seggével.

- Harrold old meg, egyébként is kirendeltelek a bratyo mellé, úgyhogy örülnék ha minél előbb mennél. Nem túl egyszerű a helyzet de kérlek.. te vagy a legjobb emberem, csak rád tudom bízni. – velem szemben állt. Szemében most először láttam a kilátástalanságot. – Mindennapról jelentést szeretnék. Nagyon kérlek müdödj együtt velük. Louis már tud az érkezésedről.

Kopogást hallottunk az ajtó irányából. Louis lépett be az ajtón. Sose értettem hogy valaki miért kopog ha megerősítés nélkül egyszer csak azért is benyit.

-Ugye tudod hogy hallom az összes gondolatod..?. – néz rám kissé kérdően. válaszul csak komorul néztem rá. – Amint tudtam jöttem, a rendkívüli megbeszélés a nagyteremben lesz?

-Jólvan akkor Zack én indulnék is a „bevetésemre” – forgattam meg a szemeimet. Kezemet bíztatásképp Zach vállára tettem. – Küldöm a jelentéseimet. – indultam el az ajtó felé – Szia Louika otthon tali –őröltettem magamra valami kamu mosolyt..

*

Élhetek együtt határozatlan időig ezekkel az utolsó féreg vérszívókkal. Nagyban reméltem, hogy Loui ezt már nem hallotta, bár érdekel is engem mindig is olyan ember voltam aki nem fél kinyilvánítani a véleményét. Remekek lesznek a napjaim a sok agy halottal. Mégis milyen képességekkel kell majd szembenéznem. Jövőbe látás? kontrollmániákusság? Túlzott érzelemmentesség?  Így végig gondolva kár egy olyan ember bizalmasának lennem aki klán vezető, minden fontos ügyet megkapok amit értékelek kivéve ezt az egyet.. Felesküdtem hogy szüleim elvesztése után nem keresem, sőt semmilyen kapcsolatot nem létesítek a fivéremmel. Hiszen ez nálunk nem így működik, ha szeretnénk is nem lehetséges. Nyilván vannak kivételes esetek, mint például ez. A szüleim súlyos szabálysértést követtek el. Édesanyám gyönyörű angyal volt, édesapám vámpír klánból származott, s mikor még ember volt akkor születtünk mi, Harry és Harrold.

Ez után jöttek csak a dolgok megfűszerezve.. a helyzet alapból nem jöhetett volna létre, a bizottság döntött. Szüleimet a háborúba száműzte, ahol később oda vesztek. Hogy a mi sorsunk mi lett. Hát elmesélem. A sorsunkat szúrópróba szerűen megítélték. Engem angyalnak ítéltek fivéremet vámpírnak szüleink végett. Így volt fer és igazságos. Harry gyűlölte a döntés végkimenetelét, míg ember volt mellette lehettem, mint védő angyal. Persze ő erről mit sem sejtve. Átváltozása után el kellett őt hagynom. Kapcsolatunk ezután 180 fokos fordulatot vett. Ő érzelem mentességet választotta én viszont sokszor éreztem a fájdalmát.. de ez valami iker dolog lehet. Ennek már sok sok éve, azóta én is megtanultam hogy lehetek kellően komor és rideg.

 

 

4. rész Aranyvérűek

A lányt elengedtem és a földre rogyott, én meg lassan fordultam meg.

Két szárnyas patkányt pillantottam meg.

- Nálam óvatosabbal nem is találkoztatok még.-  tettem szét a kezem magamra mutatva.

- Az igazat megvallva eddig csak olyannal találkoztunk. - jött közelebb a vezérük .-  Harry megegyeztünk!

- Nem velem, hanem Louissal .

- Ezt nem csinálhatod.- vágott a falhoz .- Ezt egy figyelmeztetésnek vedd. De Harry nem lesz több!

- És a lányt hagyd békén!

Amire felkeltem ők már elmentek.

 *

Sétáltam a klán házhoz megpillantottam az angyalkát a falnak támaszkodva.

-Úgye nem hitted azt, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem ? –kérdezte ellökve magát a faltól – Kirendeltek melléd.

- Mégis mi a francnak?

- Túl sokszor  szegted meg a szabályokat, ezért egy jó ideig veletek maradok. Így legalább tudom figyelni hogy maradj távol a lánytól.

- Milyen lány, itt nincs semmi féle lány?!

- De pontosan tudod milyen lányról van szó. – rántotta vissza a vállam.

De engem kicsit sem érdekel a fivérem dumája. Egyszer mentettem meg azt a lányt és már ez lett belőle. Ezért többen nem mentek meg senkit.

El sem hiszem, hogy a levegőt fogja rontani. Mi lenne ha egyszer az életbe a vámpírok lennének a vezérek. Habár akkor elszabadulna a pokol.

A Lány háza fele vettem az irányt. Muszáj látnom öt. Kötődöm hozzá még akkor is ha másnak nem is mondhatom  el. Nálunk tiltott az ember –vámpír kapcsolat. De ő más, különleges.

Megpróbálok  az álmaiba bele látni, csak így lehetek közel hozzá.

*

- Loui itt van. – jelentettem ki amint beléptem a házba. Loui csak lehajtotta a fejét, de már nagyon is tudta hogy kiről van is szó.

- Mit műveltél? – állt fel a kanapétóé és közelebb lépett-

Nem válaszoltam semmit, csak rá bámultam és a reakcióját fürkésztem. Úgy is sejti mit csináltam.

-Ugye nem Harry?! – most szerintem nagyon le leszek cseszve. De mit számít? Én soha nem tartom be az egyezséget  Zachal. Mi előtt támadni akart megállítottam.

-Egy lányt megmentettem és azt mondta azért jött hogy szemmel tartson engem, azaz minket meg arról a lányról zagyvált, hogy maradjak távol tőle! – próbáltam védekezni.

-Nem mondta, hogy meddig marad? – meg csóváltam a fejem – hogy hívják a lányt?

-Darcy Williems.- amint meghallotta a nevét hátat fordított,és járkálni kezdett. – Louis tudod hogy kicsoda?

-Nem de a Williams az ismerőses cseng. Még nagyon régen aranyvérűeknek hívták, szinte az összes Williams kihalt mára. Biztos hogy így hívják? – Bólintottam – De Harry szerintem őt jobb ha elkerülőd nem szeretnék miatta bajba kerülni a harmad félnél.

-Csak emlékeztetlek hogy csak véletlen találkoztam vele de akkor is megölni akarták.

-Harry ki akarta megölni? – kérdezte hevesen

-Hibrid volt de megöltem. Nem az az erősebb fajta volt. – újra azt csinálta amit az előbb, elfordult és járkált mint pók a falon – de mi ez az egész?

-Tudják…- csak ennyit válaszolt.

-Miről beszélsz? – nem válaszolt semmit csak eltűnt.

Nem tudom ezt mire vélni mért ilyen titokzatos mindenki?..

*D

Az éjjel ismét szörnyű álmok gyötörtek. Muszáj lesz valamit kezdenem magammal.

Emberformát kell erőltetni magamra.

Vettem egy gyors fürdőt és eltüntettem a táskákat a szemem alól.

*Herold

- Láttam…- néztem rá hirtelen oda kapott fejjel.

- Miről beszélsz Serena? –

- Hogy meg fog halni és ez ellen nem tudtok mit tenni.-  nézett a szemembe. Igen mos nagyon is komolyan beszélt, legalább is mindig komoly, nem csodálkozom rengeteg rosszat lát és az a legrosszabb,hogy nem tud tenni semmit mert vele született képesség, mint nekem az hogy tudom mikor hazudnak nekem az emberek.

-  Ez nem fog megtörténni, mert nem engedem.-

- Te nem érted.. – rázza meg a fejét – Ez mind miattad fog történnie- indul el.

- Ezt hogy érted? – fogom meg a karját.

- Sajnálom többet nem mondhatok. Már ezt is tilos lett volna.- rántja ki magát.

Nem tudtam mire vélni ezt a kirohanását Saerenának. Hogy miattam fog minden történni? Ugyan már. A bátyám az az ˝ember˝ aki mindennek az elrontója.

Mindent megteszek mert megígértem nekik.

Egy jó pár ideig itt leszek a földön mert így legalább szemmel tudom tartani a két átváltozó félben lévő vámpírt. Nem hagyom hogy az emberek vérét szívják.

-Várj .- szolt egy hang a hátam mögül .- tudok az arany vérűekről!

-Honnan?

-Louis mesélt róluk. Ő is az igaz? .- nem válaszoltam erre semmi, előbb utóbb úgy is fény derült volna rá. – mért hívták így őket.

-Azt te nem akarod tudni.-  sétáltam tovább.

-Igazából mért jöttél? Tudom, hogy nem miattam ne játszd meg magad. De mert szerintem bajban van.-  rontott vissza. – amikor múltkor megmentettem, akkor  az nem volt véletlen. Megtámadta egy hibrid klán. És szerintem vadásznak rá.

Nem tudtam feldolgozni a hallottakat. Mi vagyunk a vezetők és erről még én sem szereztem tudomást hogy még léteznek. A Williemsek kiirtották őket több mint  100 évvel ezelőtt.

-De hisz ez lehetetlen ők már nincsenek!

-De hidd el láttam őket.

 Szoval még most is úgy gondolod hogy ezt el kéne hallgatni előlem? Szoval mért aranyvérűek?

-Azért észlény mer belőlük csak egyetlen egy klán volt, de már kihaltak!

-Ugye tudod hogy hazudsz.? – vádoltam meg ez egy képesség. – a lány is az igaz?

De ezt nem értem mért mondta Serena hogy minden miattam fog történni?!

-Igen.  Ők régen hibrid vadászok voltak, de félig angyalok. Nekik  az volt a sorsuk, hogy hibrideket öljenek. Amint megölték őket az égiek magukhoz  hívták őket.. Aranyvérűek azért is voltak mert ha egy vámpír a vérükbe kóstol az nem tud leállni. De ha Darcyt megölték volna akkor ő viszont meghalt volna. Mert aki végez egy aranyvérűvel az önmagával is végez. De képtelenség, hogy a két Williams meg tudja őket állítani. Szólnom kell a többieknek. Nem sokára  jelentkezem.

*D

Egy pillanatig sem csuktam le a szememet. Csak rá gondoltam, nem is tudtam volna másra gondolni.

Azokra a gyönyörű szemeire. De őt nem csak álmomban láttam. Mért álmodok egy vadidegennel?

Amikor legközelebb látom megszólítom, mert nem véletlenül vannak az álmok róla. Valaki az utamba sodorta. Ki kell derítenem.

3. rész

Egy furcsa szagra lettem figyelmes, ami felriasztott az álmomból. Azt álmodtam, hogy hófehér ruhában vagyok és az alja véres volt. Mikor feleszméltem holtestek voltak körülöttem és egy idegen férfi áll előttem. Nem ismertem még csak nem is derenget.  Kb. 190 cm magas, félhosszú barna, göndör fürtjei a vállára omlottak, és zöld szemei a hatalmukba kerítettek. Mintha valami húzott volna felé, nem tudtam megállni, hogy ne induljak el, a lábaim, saját magukat irányították. Amikor a közelébe értem belélegeztem az illatát, friss fenyő és citrom illata volt. Közelebb hajolt és a fülembe suttogta: A kereszted, és ekkor éreztem meg az éget szagot. Azonnal kiugrottam az ágyból és feloltottam a lámpát. Semmi sem éget, de az ablak nyitva volt, különös. Az erkélyre sietem, de nem láttam semmit az utca sötétjében. Az útszélén a lámpa pislákolva éget. Besiettem a szobába magam mögött bezárva az ablakot, és lesiettem a földszintre. Semmi gond nem volt, ott már nem is lehetett érezni a szagot. Ez nagyon különös. Benéztem Chad szobájában és a horkolása elnyomta a csendet, megnyugodtam. Vissza mentem a szobámba és vissza aludtam.

*

Kialvatlanul ébredtem fel, ugyanis az egész estét végigálmodtam, de az bennük a legfurcsább, hogy egyikre sem emlékszem. Azt viszont tudom, hogy rémisztőek voltak. Kicsit bámultam a plafont, míg magamhoz tértem, aztán kimásztam a puha és meleg paplan közül, majd becsoszogtam a fürdőbe. Amint a tűkőr elé álltam megpillantottam, hogy valamilyen seb díszeleg nyakamon. Nem tudtam mire vélni, vagy egyáltalán,hogyan keletkezhetett? Álljunk csak meg hogyan jöttem haza? Csak annyira emlékszem, hogy egy férfivel találkoztam az erdőben, igen, és az az állat kiszívta a nyakam. Olyan volt, mind egy borzasztó álom amiből fel sem szerettem volna ébredni. De most még is itt vagyok.

Eltüntettem a lila foltot a nyakamon, majd el is indultam az iskolába. Útközben találkoztam Bellával.

- Jól vagy? Olyan 100 üzenetet hagytam magam után! – ölelt át aggódóan.

- Ne haragudj – öleltem vissza – azt hiszem a telefonom elhagytam.

És sétálgattunk is az iskola felé. Mire már feleszméltünk az iskola padba ültünk az első órán, ami történelem volt. Gondolkoztam, gondolkoztam ahogy egyébként is szoktam. A történelmet  a biosz követte. Megszólalt a csengő ami az óra végét jelentette, és mindenki özönlött ki a termekből, a folyosóra. Épp a szekrényekhez sétálgattunk Bellával és Justinal , amikor megpillantottam az idegen arcokat, akiket tegnap is. De most valamiéért furcsa érzésem támadt, mintha az egyiküket felismertem volna, pedig még életembe nem láttam. Az egész testem megremegett  amint rám pillantott gyönyörű zöld szemével. Bella és Justin rajtam keresztül beszélgettek, de én csak végig őt figyeltem, ahogy ő is engem.

*

Az volt az a lány, már két méterről éreztem az illatát. Gyönyörű volt, elmondhatatlan érzés kerített hatalmába. Nagyon érdekel min is gondolkozhat.

Ott állt egyenesen íriszembe pillantott, míg a barátainak néha- néha válaszolgatott.

- Darc figyelsz te egyáltalán rám .- hallgattam őket fél füllel. Amint kimondta elpillantottam tőle és ismét a barátnőjére nézett. – Bella ne haragudj csak nagyon elfáradtam. Még utoljára láttam a szemem sarkából  hogy utálatosan rám néz a fiú a társaságból.

Romantikus faszságnak éreztem az  egészet, mégsem bírok szabadulni. Darcy olyan erősen temet maga alá, mint egy homokvihar.

*

A folyosóról már mindenki el slisszolt, de én csak egyedül lassan mentem az osztályterem felé.

Távoli léptek zajára lettem figyelmes, hátra pillantottam, de nem volt ott senki. Majd tovább sétáltam,de ismét hallottam. Szaporább léptekkel hagytam el a helyiséget.

Félek azota az este óta, de az a legrémisztőbb az egészbe hogy nem tudom mitől, vagy voltaképp  kitől.

Olyan szaporán mentem, hogy a lábam elé sem tudtam figyelni,ezért neki mentem  valakinek és a földön terültem el. Amikor azt mondtam ez a nap nem lehet rosszabb tévedtem. Gyengéden fogta meg a karom felemelve a földtől. Nem tudtam nem a szemébe nézni.

-Ne haragudj, csak sietek – rántottam ki a kezem a fogásából. Válaszát meg nem várva álltam tovább a hosszú folyosóról . 

Ismerős az írisze , de még a tapintása is. Érdekesnek véltem ezt az egész helyzetet. Mintha emlékeztetne valakire.

Az álmom hát persze. Oo az a szörnyű álmom amibe ő volt az én hősöm.

*

Illatát megérezve legszívesebben ott helybe kifeszítettem volna a nyakát annyira kívánom a vérét , semmi baj nem lett volna belőle mert megbabonáztam volna. De valamiért tilalmát érzem. Próbálok rájönni hogy mért érzek így. Soha nem foglalkoztam egy ember lánnyal sem.  De ő teljesen más lelkileg. Még hosszú életem során nem kóstoltam ilyen ízletes vért mint az övé.

Louis mindig azt mondta , hogy muszáj  be olvadnunk az emberek közé , ezért nem szabad emberekből táplálkoznunk és ezt megígértük a harmadik félnek. Sok ezerszer megszegtük az alku ránk eső részét ezért bármikor  felbolygathatják az életünket. Halállal fenyegetőznek. Hányinger keringet ha az angyalokra gondolok.

Az állat vért valamiért nem veszi be a szervezetem. Így főképpen és szegem meg az alkut.

A csapatból ketten még nem változtak át. Mi felünkbe úgy van hogy kiválasztanak 1-3 családfát és ők nekik a sorsuk hogy vámpírok legyenek. Nekik a legnehezebb beilleszkedni ezért több klánokra vagyunk osztva.

Éjfél felé lehetett az idő ezért kisurrantam. Pénteken sok friss vér van ilyenkor a városokban ezért oda indultam. Nem érdekel semmi féle alku. Azt csinálok amit akarok.

Egy lányt vettem észre sétálni a sötét  utcán, ezért elirányítottam egy zsákutcába. mikor meglátta sötétedő alakom futni kezdett.

-Oo ha tudnád hogy nem tehetsz semmit kislány .- toltam a falnak. A nyakát elfordítottam és már szívtam is a vörös élet szérumomat.

Annyit hagytam a szervezetében hogy életbe maradjon, most nincs kedvem hullákat temetni .

-Hát igen az nagyon rosszul sikerült .- néztem a sebére. Mivel nem akarom hogy felröppenjenek pletykák ezért kénytelen leszek meggyógyítani.

-Az ovatlan Harry Styles .- szolt egy hang a hátam mögül – te soha nem változol tesó. –szolalt meg  egy másik hang is.

2. rész Egyedül a sötétben

Folytatás

-A szüleid nem mondták, hogy kiskorúaknak veszélyes egyedül mászkálnia, főleg sötétben. – a mosoly, mely most a száján ragadt minden létező izmom megfeszült tőle. Halálfélelmem volt, mit tegyek, ha megtámad, hogy védekezzek, vagy még rosszabb.

- Ahhoz magának semmi köze sincs, ha most elenged, nem fogom feljelenteni zaklatásért, de ha nem sikítani fogok. - próbáltam minél jobban elrejteni mennyire is rettegek ettől az embertől.

- Hé, kislány sikíthatsz, ha akarsz, de nem hall senki, és hidd el, amit tervezek, mind ketten élvezni fogjuk. - szeme fehérje eltűnt, a rémülettől a torkomon akadt a sikoly, nem bírtam mozdulni, mintha az egész testem és lényem magam ellen lett volna, rettegtem, hogy mit fog csinálni, a szüleim halála után, Chad nem bírná, ki ha engem is elvesztene, és én se bírnám ki a szenvedését. Megragadta a derekam és magához húzott, ahogy közelebb hajolt éreztem a lehelettét, keserű szájszaga felfordította a gyomromat, és öklendezni támadt kedvem. Sosem féltem ennyire, a szája a nyakamhoz ért és lassú csókokat lehelt a nyakamra, és ami most következett… Minden olyan gyorsan történt, szúrást éreztem a nyakamon, mint ha egy kést mélyesztenének bele, a fejéhez kaptam a kezem, de olyan erősen szorított, hogy nem tudtam elszakadni tőle, fájt egyre gyengébben éreztem magam mind, ahogy hosszú nap után elszáll az emberből az erő. A karom lecsúszott és az oldalam mellé esett, gyengültem és már a szemem is csukódott egy erős rántást éreztem és a földre zuhantam, semmit nem láttam. Csak egy őrjöngést, ami nyöszörgést követett ezek voltak az utolsó hangok. 

Ahogy a hold fényében sétáltam eszembe jutott a tegnap esti álmom. Sosem éreztem ilyet amióta más lettem. Ha választhattam volna az álmomban maradtam volna és akkor még mindig az érzés hullámában fürödnék. Most egy halk neszre lettem figyelmes, ami ahhoz képest, hogy halk volt, üvöltésként hatott a fülemben. A hang irányába sietem, ami egészen a temető kapujáig vezetett. Sosem láttam még ilyet az előtt, ki az az eszement, aki a temetőben keresi a zsákmányát, és volt még valami, egy illat, ami úgy furakodott be az orromba és szédített meg. Ahogy közeledtem feléjük, ismét hatalmába kerített a tegnapi álom érzése.

- Hé, haver, elég ó-divatú a temetőben vadászni. - a reakció egy nagy nulla volt.

- Hát oké, nem én kezdtem.- megfogtam a fejét, a hóna alatt és egy nagyot rántottam rajta, a fáig repült és nekicsapódott. –Uh, haver te aztán könnyebb, vagy mint képzeltem, de nem szégyen, vannak gyengébb egyének is, de ez így fer. - nagy kacagás követte a monologomat.- Köszönöm, köszönöm, de azt hiszem sose voltam a viccek mestere, de ez jó érzéssel tölt el, ha valakinek tetszik. A szemfogaim már az alsó ajkamat karcolta.

- Ugye tudod fiú, hogy megzavartál a táplálkozása közben s ez elég nagy hiba, nem szeretem, ha félbeszakítanak, befejezném, ha lehet, te meg keres magadnak más áldozatott.

-Hááát ne haragudj, de nekem pont ez a lány kell, tudod ő olyan szexi.

- Te is érzed mi? Mindnyájan érezni fogjuk, ezt a különleges vért. - megnyalta a szája szélét, még mielőtt lecsepeg hetet volna a vér.

- Ne haragudj, de most pont náthás vagyok, és ha megbocsájtanál, őt haza viszem.

- Te bolond engem nem tudsz átverni, mi nem leszünk betegek, és ha te azt hiszed bolond vagy.

- Kezdesz az agyamra menni, vagy elengedsz vagy….

- Sikítasz? Ezt már hallottam a lánytól is, de annyira be volt tojva hogy még azt is elfelejtett.

- Először is utálom, ha félbeszakítanak, másodszor pedig én meghallottam, de mivel már egyszer figyelmeztettelek, és nem éltél vele, ezért vállald a következményeket.- ideje se volt moccanni egy apró hörgés és már le is téptem a fejét. Ez a kedvenc részem az egészben, megölni a rohadékokat, meg persze akit akarok. A lányhoz sietem, aki sok vért vesztett ezért muszáj volt adnom neki az enyémből, még mindig eszméletlen volt, de elég vért kapott ahhoz, hogy jobban legyen.  Kerestem a táskájában az okmányát, vagy valamit, amivel megtudhatom a címét. Hazafelé tartottam mikor álmában csak egy nevet emlegetet: Chad, biztos a pasija vagy valami ilyesmi. Szerencsére könnyű volt felfeszíteni az ablakot, a szobája beterítette az illata. Mindenhol éreztem őt, átjárta lényemet, minden porcikámat, de ezt a gondolatot hamar elűztem. Leraktam az ágyára, és mellé ültem. Néztem, ahogy a mellkasa süllyed, majd emelkedik. Eszembe jutott, amikor éltem. Istenkém, mi ez az egész, soha nem meredtem a régi életem most meg jön ez a lány és felforgat mindent. Felé magasodtam és megvizsgáltam a nyakát, hogy mennyire látszik a seb, ronda volt és piros, még talán be is gyulladt, így nem éri meg a reggelt. Kinyúltak a szemfogaim és megérintettem a mutató ujjammal, azon nyomban vér szivárgott belőle. Bekentem a lányt ott ahol megharapta az a szemétláda, és kezdett gyógyulni, tíz perc múlva már semmi sem látszót, csak egy enyhe piros foltocska, ami máris halványult. Késztetést éreztem, hogy közelebb hajoljak, különleges ez a lány mintha egy darab a múltamból, de az nem lehet, mert nem most volt az. Egyre közelebb értem, amikor észrevettem a tetkót a füle mögött, egy apró kereszt volt, ujjpercnyi nagyságú. Végig simítottam, és az borzasztóan megégettet. A lány mocorogni kezdett, ez volt a pillanat, amit helyesnek találtam a távozásra, minden lélegzetvétel nélkül kiugrottam, mielőtt elmentem volna vissza pillantottam, a szobában a villany felkapcsolódott és egy árnyék lépett az ablakhoz. Még mielőtt észrevehetett volna elsuhantam.....

1.rész új élet, új én

Máris itt a rész, van benne néhány új dolog. :)

*Darcy*

Bip-bip az ébresztő órám ébresztett, csak egy uncsi suli reggel de már fel kell kelni és felöltözni. Fáradtan keltem ki az ágyamból, majd a fürdöm fele veszem az irányt. Tükörbe nézve elgondolkoztam hogy lehetek ennyire boldog még ezek után is? A pizsamámat levettem magamról és beültem a meleg vízzel teli kádba behunytam szemem és elmélyültem gondolataimba, az álom én én egyáltalán nem értem. Én csak végre szeretnék normális életet élni ahol nem én vagyok az áldozat. Kimászva a kádból magamra csavartam egy fehér puha törülközőt ès szekrényem elé lépkedtem. A mai nap úgy döntöttem más lesz, a naivitás félre teszem és új ember leszek és nem az akit megsajnálnak. Szekrényemből elővettem egy elviselhető ruhát.

Feldobtam magamra majd felkentem egy kis sminket és már indultam is ki a takaros kis szobámból egyenesen a földszintre. Ballagtam le a lépcsőn megpillantva az egyetlen egy család tagomat az öcsémet. 

- Jó reggelt Darc .- ölet át én pedig vissza öleltem 

- Jobbat - Sajnálom őt mert neki ez nagyobb megrázkódtatás. Már nincs itt apa hogy együtt el menjenek  mecsezni, hogy együtt nézek a tévét vagy éppen le menjenek focizni a parkba, de ebben meg értem. Nekem is ugyanugy hiànyoznak és ez a pár hónap nehéz lesz számunkra de megoldjuk valahogy már nagy lány vagyok és megvédem az öcsém akár az életem árán is mert én csak rá és Bellára meg Justinra számíthatok rajtuk kívül nincs senkim. A konyha felé vettem az irányt megcsináltam az ebédem és el is indultam a suliba. Szeretem séta közben nézni a tavaszi tájat a madarak énekét hallgatni. A séta megnyugtat. Mikor beértem a suliba meg láttam Bellát és Justint és sietve mentem hozzájuk. 

- Sziasztok .- öleltem meg őket egyenként. 

- Szia - vágtak rá egyszerre. Együtt elindultunk az órákra. Az órák közbe ismét az álmomon gondolkoztam de még most sem értem. Úgy gondoltam suli után kimegyek a szüleim sírjához és viszek valami kis virágot. Kicsengettek ezért mindenki gyors léptekkel hagyta el az osztálytermet. A folyóson sétálgatva ballagtunk el a követező órához körben rengeteg új arcot látva. 

- Bella azok meg kik? .- fordultam felé

- Darc fogalmam sincs eddig még egyszer sem láttam őket erre felé de az első amit megállapítok róluk hogy "bajkeverők" .- lépett be a terembe. 

- Szerintem jobb lenne elkerülnöd őket .- súgta a fülembe Justin. Nem törődve semmivel ültem le a padhoz de most kivetéléses figyelnem a tanár minden egyes szavára,'hát igen én vagyok az a lány aki nem figyel az órákon de viszonylag jó tanuló. Mikor az óra véget ért együtt hagytuk el a termet és indultunk a kijárat fele. 

- Darc nem jöttök át filmezni hozzám.- áll elénk Justin. 

- De én bármikor csak már van programom .- vágtam rá. 

- Én viszont ráérek .- állt Bell Justin mellé. Elindultak az egyik irányba én meg az ellenkezőbe. A temetőbe indulva sok embert láttam. A szüleim sírjához léptem és letérdeltem, és rátettem a virágot. Miért pont így kellett történnie? Hiányoznak. 

Letöröltem könnyeim és felkeltem a földről, indultam el a kijárat felé meg már eléggé besötétedett. Valaki megragadott hátulról.

- Mit keres itt egy gyöngyőrű szép lány mikor ilyen sötét van .- fordultam meg. Még a vér is megfagyott bennem, a szavától  egyszerűen kirázott a hideg.

 - Semmi köze hozzá .- fordultam meg de hirtelen előttem termedet.

Szereplőgárda

Darcy Williams

Róla: kedves, nagyon félénk lány. megjelenik valaki aki teljesen fel forgatja az életét. Csak az öcsével él együtt. A szülei meghaltak egy szörnyű balesetben így ő tartja össze a családot a széteséstől. 

(19 éves)

 Chad Williams

Róla: Ő Darc öcse. Lázadó természetű. 

(16 éves) 

Justin Gitrenon

Róla: Ő egy igazi stréber. Titokban szerelmes Darcba, de emellett ő a legjobb barátja.

Mindent meg fog tenni hogy vigaszt, menedéket adjon Darcnak. 

(20 éves)

Bella Mode 

Róla: Darcy legjobb larátnője. Ő egy igazi angyal már magában is, mert ő egy védő angyal. 

A későbbiekben rossz társaságba keveredik. 

Másik felek/Vámpírok

Harry Styles 

Róla: Ö a leggonoszabb a felek közt. Egyszer csak azon kapja magát hogy halálosan szerelmes lesz egy lányba.Egész életébe érzelmek nélkül élt.

(203 éves)

 Louis Tomlinson

Róla: Ő a kán vezető. Egy lány jön az életébe akiért a vámpírságát adja.

(569 éves)

 Liam Payne

Róla: Nem érez érzelmeket. 

(225 éves)

 Niall Horan 

Róla: Ő a blogban változik majd át vámpírrá. Nehezen fogja uralni a vámírságát, ezért többször is megpróbálja megölni Darcyt pedig nem akarja.

(23 éves)

 Zayn Malik

Róla: Mindig az kell neki ami ne az övé és ezzel a vesztébe rohan. Akkor ismeri meg Darcyt amikor még nem vámpír.

  (23 éves)

Katerina Petrova 

Róla:Ő a legjobb az összes vámpírközül. Többször is megmenti Darcyt.

(452 éves)

Harmadik fél:/ Angyalok

Zach Angel

Róla: Ő az angyal klán vezetője. 

(23 éves)

 Harold Syles
Róla: Később derül ki hogy Harry ikre. Nagy lesz a küzdelem a lány kegyeiért. Annyiban különbözik Harrytől, hogy neki kék szeme van, míg Harrtynek zöld. Ember évekbe 21 éves.

April Young

-

Lilly Mayer

-

Serena Grand

-

Allison Morgand

-

Kai Angel

-

Idővel bővülni fog!