Egy furcsa szagra lettem figyelmes, ami felriasztott az
álmomból. Azt álmodtam, hogy hófehér ruhában vagyok és az alja véres volt.
Mikor feleszméltem holtestek voltak körülöttem és egy idegen férfi áll előttem.
Nem ismertem még csak nem is derenget.
Kb. 190 cm magas, félhosszú barna, göndör fürtjei a vállára omlottak, és
zöld szemei a hatalmukba kerítettek. Mintha valami húzott volna felé, nem
tudtam megállni, hogy ne induljak el, a lábaim, saját magukat irányították.
Amikor a közelébe értem belélegeztem az illatát, friss fenyő és citrom illata
volt. Közelebb hajolt és a fülembe suttogta: A kereszted, és ekkor éreztem meg
az éget szagot. Azonnal kiugrottam az ágyból és feloltottam a lámpát. Semmi sem
éget, de az ablak nyitva volt, különös. Az erkélyre sietem, de nem láttam
semmit az utca sötétjében. Az útszélén a lámpa pislákolva éget. Besiettem a
szobába magam mögött bezárva az ablakot, és lesiettem a földszintre. Semmi gond
nem volt, ott már nem is lehetett érezni a szagot. Ez nagyon különös. Benéztem
Chad szobájában és a horkolása elnyomta a csendet, megnyugodtam. Vissza mentem
a szobámba és vissza aludtam.
*
Kialvatlanul ébredtem fel, ugyanis az egész estét
végigálmodtam, de az bennük a legfurcsább, hogy egyikre sem emlékszem. Azt
viszont tudom, hogy rémisztőek voltak. Kicsit bámultam a plafont, míg magamhoz
tértem, aztán kimásztam a puha és meleg paplan közül, majd becsoszogtam a
fürdőbe. Amint a tűkőr elé álltam megpillantottam, hogy valamilyen seb díszeleg
nyakamon. Nem tudtam mire vélni, vagy egyáltalán,hogyan keletkezhetett? Álljunk
csak meg hogyan jöttem haza? Csak annyira emlékszem, hogy egy férfivel
találkoztam az erdőben, igen, és az az állat kiszívta a nyakam. Olyan volt,
mind egy borzasztó álom amiből fel sem szerettem volna ébredni. De most még is
itt vagyok.
Eltüntettem a lila foltot a nyakamon, majd el is indultam az
iskolába. Útközben találkoztam Bellával.
- Jól vagy? Olyan 100 üzenetet hagytam magam után! – ölelt
át aggódóan.
- Ne haragudj – öleltem vissza – azt hiszem a telefonom
elhagytam.
És sétálgattunk is az iskola felé. Mire már feleszméltünk az
iskola padba ültünk az első órán, ami történelem volt. Gondolkoztam,
gondolkoztam ahogy egyébként is szoktam. A történelmet a biosz követte. Megszólalt a csengő ami az
óra végét jelentette, és mindenki özönlött ki a termekből, a folyosóra. Épp a
szekrényekhez sétálgattunk Bellával és Justinal , amikor megpillantottam az
idegen arcokat, akiket tegnap is. De most valamiéért furcsa érzésem támadt,
mintha az egyiküket felismertem volna, pedig még életembe nem láttam. Az egész
testem megremegett amint rám pillantott
gyönyörű zöld szemével. Bella és Justin rajtam keresztül beszélgettek, de én
csak végig őt figyeltem, ahogy ő is engem.
*
Az volt az a lány, már két méterről éreztem az illatát.
Gyönyörű volt, elmondhatatlan érzés kerített hatalmába. Nagyon érdekel min is
gondolkozhat.
Ott állt egyenesen íriszembe pillantott, míg a barátainak
néha- néha válaszolgatott.
- Darc figyelsz te egyáltalán rám .- hallgattam őket fél
füllel. Amint kimondta elpillantottam tőle és ismét a barátnőjére nézett. –
Bella ne haragudj csak nagyon elfáradtam. Még utoljára láttam a szemem
sarkából hogy utálatosan rám néz a fiú a
társaságból.
Romantikus faszságnak éreztem az egészet, mégsem bírok szabadulni. Darcy olyan
erősen temet maga alá, mint egy homokvihar.
*
A folyosóról már mindenki el slisszolt, de én csak egyedül
lassan mentem az osztályterem felé.
Távoli léptek zajára lettem figyelmes, hátra pillantottam,
de nem volt ott senki. Majd tovább sétáltam,de ismét hallottam. Szaporább
léptekkel hagytam el a helyiséget.
Félek azota az este óta, de az a legrémisztőbb az egészbe
hogy nem tudom mitől, vagy voltaképp
kitől.
Olyan szaporán mentem, hogy a lábam elé sem tudtam
figyelni,ezért neki mentem valakinek és
a földön terültem el. Amikor azt mondtam ez a nap nem lehet rosszabb tévedtem.
Gyengéden fogta meg a karom felemelve a földtől. Nem tudtam nem a szemébe
nézni.
-Ne haragudj, csak sietek – rántottam ki a kezem a
fogásából. Válaszát meg nem várva álltam tovább a hosszú folyosóról .
Ismerős az írisze , de még a tapintása is. Érdekesnek véltem
ezt az egész helyzetet. Mintha emlékeztetne valakire.
Az álmom hát persze. Oo az a szörnyű álmom amibe ő volt az
én hősöm.
*
Illatát megérezve legszívesebben ott helybe kifeszítettem
volna a nyakát annyira kívánom a vérét , semmi baj nem lett volna belőle mert
megbabonáztam volna. De valamiért tilalmát érzem. Próbálok rájönni hogy mért
érzek így. Soha nem foglalkoztam egy ember lánnyal sem. De ő teljesen más lelkileg. Még hosszú életem
során nem kóstoltam ilyen ízletes vért mint az övé.
Louis mindig azt mondta , hogy muszáj be olvadnunk az emberek közé , ezért nem
szabad emberekből táplálkoznunk és ezt megígértük a harmadik félnek. Sok
ezerszer megszegtük az alku ránk eső részét ezért bármikor felbolygathatják az életünket. Halállal
fenyegetőznek. Hányinger keringet ha az angyalokra gondolok.
Az állat vért valamiért nem veszi be a szervezetem. Így
főképpen és szegem meg az alkut.
A csapatból ketten még nem változtak át. Mi felünkbe úgy van
hogy kiválasztanak 1-3 családfát és ők nekik a sorsuk hogy vámpírok legyenek.
Nekik a legnehezebb beilleszkedni ezért több klánokra vagyunk osztva.
Éjfél felé lehetett az idő ezért kisurrantam. Pénteken sok
friss vér van ilyenkor a városokban ezért oda indultam. Nem érdekel semmi féle
alku. Azt csinálok amit akarok.
Egy lányt vettem észre sétálni a sötét utcán, ezért elirányítottam egy zsákutcába.
mikor meglátta sötétedő alakom futni kezdett.
-Oo ha tudnád hogy nem tehetsz semmit kislány .- toltam a
falnak. A nyakát elfordítottam és már szívtam is a vörös élet szérumomat.
Annyit hagytam a szervezetében hogy életbe maradjon, most
nincs kedvem hullákat temetni .
-Hát igen az nagyon rosszul sikerült .- néztem a sebére.
Mivel nem akarom hogy felröppenjenek pletykák ezért kénytelen leszek
meggyógyítani.
-Az ovatlan Harry Styles .- szolt egy hang a hátam mögül –
te soha nem változol tesó. –szolalt meg
egy másik hang is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése