2021. február 3., szerda

5. Semmi jó

Ebben a részben van több bepillantás Harold szemszögére. 

Amilyen gyorsan csak tudtam, besiettem a központba. Csak attól féltem hogy, hogyan fogom beadagolni ezt a kialakult helyzetet.. Vissza tértek a hibridek. Pedig már lassan 20 éve nem volt gond velük. Félő hogy készülhetünk a bizonyos háborúra.

 

-Hé Kai tudod merre van Zach? - túrtam hajamba nagy idegességembe. - Örülnék ha mindenkit a nagyterembe invitálnál, nagy bejelentésre kell számítani, előtte beszélnem kell sürgősen Zachel.    

 

- Nem rég ért ő is vissza, de azt hiszem az irodájában.

 

Amint megtudtam hol van már siettem is hozzá.

-Nem tudom hogy lehetséges de Zach visszatértek ’’ők”- törtem be hirtelen a csukott ajtón.

 Zach teljesen zavartan rám nézett, mivel nem tudta hova tenni. Sejteni sejthette hogy egyszer egy nap vissza térnek, csak az volt kérdéses hogy épp melyik pillanatban,órában, évben, évszázadban…

Hogy vajon lelkileg hogy érhette a hír? Ahhoz az eseményhez  tudnám kötni , mint amikor egy vulkán épp kitörni készül. igen valóban olyan volt.. csak épp nem kitörni készül, hanem már rég kitört. Zach arcáról nagyon sok érzelmet le lehet épp olvasni. Talán amit a pillanatok leforgása alatt le olvastam  az a meglepettség, harag, szomorú és egyben reményvesztettség ebben a sorrendben.

Nem is vártam másféle reakciót tőle. Én hogy nagyon őszinte legyek. Akkor sejtettem már ezt az egész dolgot amikor felbukkant a lány.

A Lány a kulcs. Valamit tennem kell. Hogy kezdjem el? Én mégis mit tehetnék?

-Mit tegyek Zach? .- Zach nem válaszolt. Csak nézett elmélkedve maga elé, zavartan.

-Már semmit nem tudsz tenni.. ha vissza tértek az azt jelenti, hogy már vesztésre állunk pedig még fel se állt az ellenfél.. – hasonlattal elárulta helyzetünket.

-Menj hívj mindegyik félből egyet.. És kérlek ez alól ne legyen kivétel a lány is.. – már épp távoztam volna de meglepett amit kért tőlem.

-Zack ez lehetetlen, átgondoltad egyáltalán hogy mégis hogyan avassuk meg. A tudása egyenlő aaa hogy is szokták mondani… ja igen a béka seggével.

- Harrold old meg, egyébként is kirendeltelek a bratyo mellé, úgyhogy örülnék ha minél előbb mennél. Nem túl egyszerű a helyzet de kérlek.. te vagy a legjobb emberem, csak rád tudom bízni. – velem szemben állt. Szemében most először láttam a kilátástalanságot. – Mindennapról jelentést szeretnék. Nagyon kérlek müdödj együtt velük. Louis már tud az érkezésedről.

Kopogást hallottunk az ajtó irányából. Louis lépett be az ajtón. Sose értettem hogy valaki miért kopog ha megerősítés nélkül egyszer csak azért is benyit.

-Ugye tudod hogy hallom az összes gondolatod..?. – néz rám kissé kérdően. válaszul csak komorul néztem rá. – Amint tudtam jöttem, a rendkívüli megbeszélés a nagyteremben lesz?

-Jólvan akkor Zack én indulnék is a „bevetésemre” – forgattam meg a szemeimet. Kezemet bíztatásképp Zach vállára tettem. – Küldöm a jelentéseimet. – indultam el az ajtó felé – Szia Louika otthon tali –őröltettem magamra valami kamu mosolyt..

*

Élhetek együtt határozatlan időig ezekkel az utolsó féreg vérszívókkal. Nagyban reméltem, hogy Loui ezt már nem hallotta, bár érdekel is engem mindig is olyan ember voltam aki nem fél kinyilvánítani a véleményét. Remekek lesznek a napjaim a sok agy halottal. Mégis milyen képességekkel kell majd szembenéznem. Jövőbe látás? kontrollmániákusság? Túlzott érzelemmentesség?  Így végig gondolva kár egy olyan ember bizalmasának lennem aki klán vezető, minden fontos ügyet megkapok amit értékelek kivéve ezt az egyet.. Felesküdtem hogy szüleim elvesztése után nem keresem, sőt semmilyen kapcsolatot nem létesítek a fivéremmel. Hiszen ez nálunk nem így működik, ha szeretnénk is nem lehetséges. Nyilván vannak kivételes esetek, mint például ez. A szüleim súlyos szabálysértést követtek el. Édesanyám gyönyörű angyal volt, édesapám vámpír klánból származott, s mikor még ember volt akkor születtünk mi, Harry és Harrold.

Ez után jöttek csak a dolgok megfűszerezve.. a helyzet alapból nem jöhetett volna létre, a bizottság döntött. Szüleimet a háborúba száműzte, ahol később oda vesztek. Hogy a mi sorsunk mi lett. Hát elmesélem. A sorsunkat szúrópróba szerűen megítélték. Engem angyalnak ítéltek fivéremet vámpírnak szüleink végett. Így volt fer és igazságos. Harry gyűlölte a döntés végkimenetelét, míg ember volt mellette lehettem, mint védő angyal. Persze ő erről mit sem sejtve. Átváltozása után el kellett őt hagynom. Kapcsolatunk ezután 180 fokos fordulatot vett. Ő érzelem mentességet választotta én viszont sokszor éreztem a fájdalmát.. de ez valami iker dolog lehet. Ennek már sok sok éve, azóta én is megtanultam hogy lehetek kellően komor és rideg.


 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése